Koncert, zene

Mozart: C-dúr fantázia és fúga, K. 394, A-dúr szonáta, K. 331, a-moll rondó, K. 511 *** Schumann: Bunte Blätter, op. 99

Egy bő évszázaddal azután, hogy Liszt Ferenc a feje tetejére állított mindent, amit a zongorajátékról gondolt a kor közönsége, a budapesti éjszakában Cziffra György pokolian nehéz parafrázisokkal kápráztatta el az éjszakai bárok és eszpresszók vendégeit. „Estéimet néha nonstop hangversennyé változtattam”– emlékezett vissza önéletrajzában.

Három éve lépett először együtt közönség elé Miklósa Erika és Balázs János, hogy megkeressék azt a közös hangot, amely mindkettejük zenei területének, az operaműfajnak és a zongorairodalomnak is sajátja. Magától értetődő módon talált egymásra e két világ és a két előadó, hiszen mind az opera, mind a zongoraművészet ragyogását élte a romantika korában, s újbóli fellángolását a múlt évszázadban.

Aki hallott már improvizációs koncertet, az tudja, milyen sajátos varázsa van egy ilyen alkalomnak. Itt bármi megtörténhet, szerencsés véletlenek, tudatos és tudattalanul felbukkanó ötletek vezetik a zenészeket és a közönséget. Évek alatt megszerzett mesterségbeli tudás és a pillanat ereje találkozik rögtönzés közben.